nem lehet megunni
2009.03.28. 00:22
az úgy volt, h eszembe jutott kéne valamit beküldenem amatőr művészek fórumára. node mitis? erőltessem meg magam? az nem lenne hozzám méltó.. meg ugye ragaszkodjunk az elvhez: oda jót sose. aztá keresgéltem, és találtam egy angol nyelvű versgenerátort, és született ez:
Szerelmem
bőröd selyemfénnyel ragyog, bimbódzó rózsák sejtetik lágyan a tavasz ígéretét,
szívem összeszorul bársonyhangod hallatán, és fülemüleként dalolja neved
és az éj sötét szárnyain leszáll, távol vagy.
lenyűgöztek gyönyörű szemeid, és az éjszaka sötétjében reményként ragyognak előttem
eltölt a remény, hogy egy napon, hiszem, könnyeinket a pezsgő váltja fel
és amint kezem combodra téved, a föld is megremeg…
a ránk boruló csönd pedig csak szerelmünk suttogja halkan
persze lefordítottam, mer amint láttyátok ez nem angol, hanem magyar.. meg belejavítottam kicsit, h azé mégis.. meghát tök értelmetlen volt alapból. persze megjelent. de nem is ez az igazán vicces, hanem a hozzászólások:
"hihetetlen milyen átalakulásokra vagy képes művészetedben.:)
Nagyon tetszett. Különleges alakja vagy Te az oldalnak…
Remek szavakkal írtad meg a megírhatatlant.
Gratulálok!
Szeretettel és tisztelettel: leguan"
"LE a kalappal előtted! ez nagyon szép és ahogy ki van fejezve,
Hát szóhoz se jutok! Igaza van Leguan-nak!
Tisztelettel:
János"
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Utolsó kommentek