"Nézd milyen tapintatosan ereszkedik ránk az este. Mély zöldekké változnak a fák levelei a tompuló fényben, a sötétség hírnöke langyos fuvallatával megsimogat, lecsendesíti a benned háborgó gondolatokat.
Elmúlik ez a nap is, és minden elmúlásban van valami emelkedetten szép és békés.
Azért lássuk be Bendegúz, hogy mekkora szerencse, hogy mi ilyen jól el tudunk beszélgetni egymással.
Ez igazán fontos egy ember életében, nem lehet állandóan magamba beszélnem. Na meg gondolom, neked sem mindegy, neked is kell egy társ, amit neked is megadott a sors.
Egy rossz szavunk sem lehet, de ha belegondolok, nincs is.
Élünk.
Mit akarhatnánk még."

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.